Las Vegasban nem lehet unatkozni

„Kérsz füves cigit? Vegasban most már legális” – mondja a taxisofőr, miután beülök az autójába a Las Vegas-i repülőtéren, hogy a szállodába menjek. De ha nem mondaná, akkor sem kell hozzá sok idő, hogy ez a tény kiderüljön, ugyanis a marihuána illata szinte beteríti a kaszinók városát. 
 
Shutterstock.com
Gyakorlati tanácsok Las Vegasba utazóknak
Repülés: Las Vegasba legalább egy átszállással juthatunk el, számos légitársaság kínál jegyeket, néha 500 euró vagy még ennél is olcsóbb áron. 
 
Internet: Az USA-ban nagyon drága az internet, a hazai szolgáltatók sem kínálnak nagyon kedvező mobilinternetes csatlakozást, így érdemes a helyi wifihálózatokat használni, vagy olyan hotelt választani, amely nem számol fel plusz költséget a csatlakozásért. 
 
Vízum: Szlovákiai állampolgároknak az USA-ba elegendő az elektronikus vízum (ESTA), amelyet az amerikai nagykövetség weboldalán lehet igényelni, online. Az űrlap kitöltése után szinte azonnal megérkezik a beutazási engedély.
 
Szállodák: A helyi szállodák gyakran (ha nincs valamilyen nagy konferencia) nagyon kedvező áron kínálják a szobákat, 100-150 eurós áron a nagyon menő ötcsillagos hotelekben is tudunk foglalni szállást. Tartsuk szem előtt, hogy az árak nettó árak, melyekre minden esetben jön az adó, a szolgáltatási díj, és sokszor még „resortfee” illetéket is felszámolnak. Az olcsóbb hoteleket a Downtown városrészben találjuk (itt akár 70–90 euróért is foglalhatunk szobát). 
 
Taxi: A helyi taxik nem túl drágák, de működik az Uber, a Lyft nevű szolgáltatás is, ezekkel olcsóbban tudunk közlekedni a városban. Mivel a repülőtér sincs messze a várostól, a taxi ára a Stripen lévő szállodába kb. 15 dollárt kóstál. 
 
Tömegközlekedés: Az egyik leg­jobb megoldás a tömegközlekedés, metró nincs, csak buszokkal tudunk utazni: vásár­olhatunk napijegyet (8 dollár) vagy háromnapos jegyet is (20 dollár). Van egy Monorail nevű vasút is, de ez drágább, egy út 5 dollárba kerül.
 
Vásárlás: Csak a pénztárcánk szab határt annak, mekkora csomagokkal térünk haza Las Vegasból. Nincs olyan világmárka, amelynek itt ne lenne boltja, a számos megaplázában pedig akár napokon át nézelődhetünk, vásárolhatunk. Főleg a nagy leárazások idején érdemes vadászni az akciókat, a ruházati cikkek ilyenkor nagyon olcsók. (szl)
 
„Kérsz füves cigit? Vegasban most már legális” – mondja a taxisofőr, miután beülök az autójába a Las Vegas-i repülőtéren, hogy a szállodába menjek. De ha nem mondaná, akkor sem kell hozzá sok idő, hogy ez a tény kiderüljön, ugyanis a marihuána illata szinte beteríti a kaszinók városát. 
 
Las Vegasban semmi sem olyan, mint a többi városban. Itt mások a szabályok, a szokások, amelyek elsőre akár furcsának is tűnhetnek, de hamarosan megszokja a turista. Kezdődik a repülőtéren. Alighogy belépünk a terminálba, máris megannyi kaszinógép csábít a pénzköltésre. Ellenállunk, a hosszú út után mielőbb a hotelben szeretnénk lenni. Persze, ehhez még fel kell venni a csomagot, de itt a poggyászszalagokat is természetesen sok-sok kaszinógép veszi körül. Ellenállás, irány a hotel!
 
Hotelek
Belépünk a szállodába, de mielőtt megtaláljuk a recepciót, kaszinógépek labirintusán kell áthaladni, hátha valamelyik elcsábít. Előbb a drágább tétekkel játszó félkarú rablók, majd az olcsóbban megúszható gépek sorakoznak, ha ez sem segít, akkor rulettasztalok, pókerasztalok, némelyiken félmeztelen, táncoló hölgyek próbálnak „jobb” belátásra bírni. Végre megvan a recepció, a bejelentkezés sikeres, már csak a megfelelő tornyot kell megtalálni, hiszen ebben a helyi mértékkel kisebbnek számító szállodában kétezer szoba található. Ez már-már családias a szintén a Stripen található többi hotelhez képest, van, amelyikben 7117 szoba van. A világ 20 legnagyobb szállodájából 11 itt, Las Vegasban található, sőt, ezek mind egy utcában vannak – ez a híres Strip –, a kapacitás pedig eléri a 100 ezer szobát. A hotelek mindegyikét valamilyen téma köré tervezték, van Velencét idéző szálloda, megpróbálták Párizs, Luxor, New York hangulatát is lemásolni, több-kevesebb sikerrel. Sőt, nemcsak a hatalmas belterek, a homlokzat, a külső idézi az adott helyet, hanem a kaszinógépek témája is. Mi a New York New York szállodában az amerikai metropoliszban érezhettük magunkat, felhőkarcolókkal, utcákkal, Broadwayjel, Szabadság-szoborral, sőt, még „saját” hullámvasúttal is. A Luxor hotelben pedig minden az egyiptomi történelmet idézi, ott a fáraós gépek nyelik a pénzt.
Mivel a hotel fő halljában minden megtalálható, ezért úgy alakították ki, hogy a vendégek mindent itt vásároljanak meg. A szobában nincs kávéfőző (van lenn 5 dollárért kávé), nincs hűtő sem (joghurtot is kapni, 6 dollárért, a sör pedig 8-10 dollár). De ha ki sem megyünk a hotelből, akkor is mindent meg tudunk venni – lehet sok-sok étteremben enni, inni, jó drágán (például egy svédasztalos reggeli 30 dollár). Hiszen a helyi hotelek éppen erre utaznak, hogy minél több pénzt költsön a vendég, és sokat, nagyon sokat kaszinózzon. Miután azonban a recepción sikerült kisírni egy hűtőt („gyógyszereket kell tárolni benne” jeligével), így ez a tervük nem vált be. Las Vegas-i trend, hogy a helyi hotelek amerikai viszonylatban nagyon olcsónak számítanak (a luxushotelek is sokszor 100 euró alatti áron kínálnak egy szobát), igaz, itt szinte sehol nem tartalmazza a reggelit a szobaár, sőt, gyakran az internetért is horribilis összeget számolnak fel. 
 
A fények és a prostik városa
Kilépve az utcára azonnal látjuk, miért mondják azt, hogy Las Vegas a fények városa (is) – csillog-villog minden, neonreklámok, csábító fények mindenütt. Ez a világ legfényesebb utcája, állítólag az űrből is látni. Ezt lehet szeretni vagy utálni, egy biztos, egyszer látni kell. S ha már itt vagyunk, nincs más hátra, mint belevetni magunkat a forgatagba, előítéletek nélkül. Egy kis idő elteltével már gyerekként csodáljuk a cs
illogást-villogást, a Belagio hotel hatalmas szökőkútját, a párizsi Eiffel-torony világító fényeit. 
A Strip nevű főutcán haladva nem is olyan egyszerű a közlekedés, hiszen a várost úgy tervezték, hogy szinte csak úgy tudunk átkelni a nyolcsávos út másik oldalára, hogy előbb áthaladunk egy kaszinón, majd fel egy lépcsőn, újabb kisebb kaszinó, felüljáró, aztán egy újabb kaszinólabirintuson átverekedve magunkat már át is értünk a másik oldalra.  Este benépesedik az utca, és lépten-nyomon Elvis Presley-, Michael Jackson-hasonmásokba, valamint Pókemberekbe, Szupermenekbe, ilyen-olyan robotokba és egyéb hősökbe botlunk, de megjelennek az utcán a prostituáltakat kínáló idősebb nénik és bácsik is. Erre is megvan a szabály: a kártyalapokon a hölgyek, férfiak fényképe, egy összeg (50–100 dollár – és ez csak a kedvezmény mértéke…) és egy telefonszám. A helyi értékesítők pedig vagy ötven lapból álló kártyacsomagot ütögetnek a markukhoz. Ahogy közelítünk feléjük, máris az arcukhoz emelik a paklit, és szigorú tekintettel a szemünkbe néznek. Utoljára a katonai sorozáskor találkoztunk ilyen szúrós tekint
ettel. 
Hasonló móds
zerrel árulják az utcán a drogokat is, csak ez esetben nem kártyalapokat mutogatnak, hanem az orruk alatt mormolják a kábítószerek nevét. Elég egy tízperces séta, és szinte az összes drog nevét halljuk legalább egyszer, egy Wikipedia-oldalt is hiánytalanul összeállíthatnánk a drogok neveiből. 

Shutterstock.com
 
Esti showműsorok
Sámándobok pergése, a hatalmas színházterem mindegyik zugában megjelennek a köteleken lógó akrobaták, majd a fejünk fölött repülnek, szinte kapkodjuk a fejünket a látványtól – kezdődik a Cirque du Soleil Mystere című lenyűgöző műsora. A világhírű csapat esténként számos hotelben tart előadást, mindegyik az adott szálloda színháztermére lett szabva. És ez meg is látszik a látványvilágon. Van olyan előadás is, amely gyakorlatilag a vízben folyik, de van erotikus darab is (pont itt ne lenne?!). A városban persze nemcsak az emberfeletti produkciókat bemutató akrobaták szórakoztató és látványos műsorát nézhetjük meg, számos más show is várja a turistákat – fellép itt esténként Celine Dion, Jennifer Lopez, de találkozhatunk a híres bűvésszel, David Copperfielddel is. Érdemes megnézni ezeket a műsorokat, a jegyeket könnyen beszerezhetjük, az előadás előtti napon akár féláron is az utcai jegyirodákból (igaz, ha egy vadonatúj vagy nagyon menő darabot szeretnénk megnézni, akkor érdemes előre lefoglalni a jegyet). 
 
Közeli programok
Ha már Las Vegasban járunk, érdemes kihasználni a város fölrajzi helyzetét: számos természeti látnivaló van a közelben, amelyekhez egyénileg, autót kölcsönözve is kirándulhatunk, de befizethetünk valamelyik helyi irodában is egy egynapos programra. Az egyik legnépszerűbb turistalátványosság a Grand Canyon, amely mindenkit lenyűgöz, akár a földről, akár a levegőből (helikopteres túra is van). A közelben van a Halálvölgy (Death Valley) és a Hoover-gát is, ezeket sem szabad kihagyni, ha már itt járunk – Vegas úgyis csak este ébred fel, addigra pedig visszatérünk a városba. 
 
A kaszinók városa
Az első napon még könnyen ellenálltunk a csábításnak, a második, sőt, még a harmadik, negyedik, ötödik napon is, de a hatodik napon megtört a jég: próbáljunk szerencsét, irány az egyik félkarú rabló. Idő van, öt dollárt szánunk rá, aztán meglátjuk, mennyi ideig bírjuk. A gépek között sétálva mintha egy amerikai filmbe csöppentünk volna: valóban a bűnös városban vagyunk, a gépek előtt minden van, részegek (sok középkorú nő is), szerencsések, szerencsétlenek, dohányzók, gép előtt romantikázók, balhézók, a gépen alvók, és még sorolhatnánk… Még el sem kezdtük a játékot, máris zenél, villog a gép, az egyenleg hirtelen 25 dollárra emelkedik, nem is kellett több, már érkezett is a pincérlány, és kérdezte, mit iszunk – merthogy itt a kaszinókban ingyen van az alkohol, amíg a gépet tömjük a pénzzel. Persze, itt is vannak trükkök: a rendelés gyorsan megy, ám az italra sokáig kell várni – apadjon csak a játékos pénztárcája. Már a második sör fogy, a gép még mindig zenél, villog, csörög, az egyenleg pedig az 5–30 dolláros sávban mozog. Majd kétórás játék után megelégszünk az élménnyel, a tíz dollár pedig jó lesz a holnapi taxira a reptérre, gondoljuk. A csapat többi tagja rulettezni szeretne, én már csak józan megfigyelőként maradnék – gondolom én, de valamiért a szigorú krupié nem enged, meg kell mutatnom a személyimet, addig az asztalhoz nem ülhetek le. Miután az igazolvánnyal megnyugtattam, már nem vagyok kiskorú, nézhetem, mennyi ideig bírja a fiúk tétje. Ők a szerencsésebbek közé tartoztak, majd egy órán át élveztük a játékot. Egy csatlakozó orosz vendégnek már nem volt ekkora mázlija, az ő száz dollárja egy pergetést bírt csak ki. 
Későre jár, irány a szoba. Már az 12. emeleten vagyok, a folyosón sétálva négy szobából is hangos légyottok hangjai szűrődnek ki. S hogy ne feledjük, hol járunk, kora reggel a recepció előtt még egy ittas prosti próbál nálunk szerencsét. Az ő estéje valószínűleg nem sikerült (elég jól), és ez a sorozat reggel is folytatódott. A hotel hatalmas halljában álló játékgépeken pedig alkoholtól megfáradt vendégek nyomkodják unottan a gombokat, vagy már a gépre borulva alszanak. Ezekből a pillanatképekből is egyértelmű, nem véletlenül született a mondás: ami Las Vegasban történik, az ott is marad…
 
Szabó Laci
Las Vegas, 2018 januárja