Pénzváltás nyaralásra – tippek , trükkök

Akik mostanában utaznak üdülni, egy távolabbi, akár egzotikus országba, ahol nem euró a fizetőeszköz, akkor az egyik fontos dolog utazás előtt a pénzváltás. Hol cseréljük át a pénzünket, mire figyeljünk, hol vannak a csapdák?

Fotó: shutterstock.com

Akik mostanában utaznak üdülni, egy távolabbi, akár egzotikus országba, ahol nem euró a fizetőeszköz, akkor az egyik fontos dolog utazás előtt a pénzváltás. Hol cseréljük át a pénzünket, mire figyeljünk, hol vannak a csapdák?

Általánosan elmondható, hogy ha olyan országba utazunk, ahol nem euró a fizetőeszköz, akkor szinte mindig jobban megéri, ha a helyszínen váltunk pénzt, nem idehaza. A régi beidegződés, hogy már az utazás előtt be kell szerezni a helyi pénzt. Nem kell, mert nem érdemes. Egyrészt mert általában sokkal drágább itt váltani, mint a célországban, másrészt, mert ma már a helyszínen is annyi pénzváltó működik, hogy ezzel biztosan nem lesz gondunk. Ez alól a szabály alól van azért kivétel is: az olyan országok, amelyeknek nagyon erős a valutájuk, és idehaza is jó árfolyamon tudjuk beszerezni, jellemzően ez az angol font, a japán jen, az amerikai dollár, a svájci frank. De ha olyan népszerű nyaralóhelyre utazunk, mint például Dubaj, Thaiföld, Malajzia, Bali, Srí-Lanka, Vietnam, Kuba, Mexikó stb., akkor érdemes csak a helyszínen váltani. De itt is figyelni kell a csapdákra, mert sajnos számos helyen rengeteg ilyennel találkozhatunk. Az alapszabály, hogy a repülőtéren, a vasútállomáson, a nagyon forgalmas turistahelyen nem váltunk pénzt. Ezeken a helyeken ugyanis általában nagyon rossz árfolyamon kínálják a helyi valutát, és sok esetben még kezelési költséget is felszámolnak, ami tovább drágítja a pénzcserét. Elvétve akad ez alól kivétel, mi például találkoztunk már repülőtéren is jó árfolyammal, de ez a ritkább eset.

De hogyan tudjuk eldönteni, mikor jó az árfolyam? Első körben az interneten nézzük meg, mennyi az aktuális középárfolyam (xe.com, app is van). Ha ezt tudjuk, akkor már képben vagyunk, hiszen ha ennél valamivel kevesebb helyi pénzt kapunk, akkor jól jártunk. Például, ha a maláj ringit középárfolyama 4,84, akkor ha 4,80-4,82-t kapunk egy euróért, akkor az nagyon jó árfolyam.

Ha 4,50-et, 4,20-at vagy még ennél is kevesebbet kínálnak, akkor messziről kerüljük el azt a pénzváltót. De egy másik módszerrel is ellenőrizhetjük, hogy jó-e az árfolyam: ha megfigyeljük az eladási és a vételi árfolyam közötti különbséget.

A maláj ringitnél maradva: ha 4,84 a középárfolyam, és egy euróért 4,82 helyi pénzt adnak, és 4,86-ot kérnek egy euróért, akkor a különbség csupán 0,04, ami azt jelenti, hogy még egy százalék sincs, azaz ez biztosan jó árfolyam. Fontos, hogy mindez csak akkor igaz, ha nincs kezelési költség – a turistaövezetekben általában már annyira sok a váltó, hogy ezt a tételt már csak néhányan alkalmazzák – de mi oda ne menjünk. Ma már nem kell nagyon sok készpénzzel menni a nyaralásra, a legtöbb helyen fizethetünk kártyával is, tehát ezt a fizetési módszert is érdemes alkalmazni. De ez esetben is figyeljünk arra, hogy megbízható legyen a hely, a piaci árusoknál azért jobb, ha maradunk az alkudozásnál, és a készpénzes fizetésnél. Ha elfogy a pénzünk, akkor pedig a bankautomatából is tudunk felvenni – ha erre kerül sor, akkor lehetőleg csak egy alkalommal vegyünk fel pénzt, annyit, amennyire szükségünk van, mivel ennek díja van, és sok helyi bank még ezen felül is felszámol akár 5 dollárt is tranzakcióként – szóval ehhez a megoldáshoz csak a legvégső esetben érdemes folyamodni.

Üdülés előtt tehát nincs más hátra, mint pénztárcánkba tenni az eurónkat (eurózónás tagságunk egyik előnye, hogy indulás előtt nem kell dollárt venni, mint annak idején), és várni az indulás napját.