Titkok, amiket nem tudott a Colosseumról

Közel 2000 évvel megépítése után a Colosseum még mindig a világ legnagyobb amfiteátruma, egyben Olaszország második leglátogatottabb turisztikai helyszíne a Vatikán után, amely most több százmillió dollárból újul meg. A nagyközönség azonban keveset tud a hatalmas amfiteátrum hajdani életéről.

Wikipedia
Rekordévet zárnak az olaszországi múzeumok

Várhatóan 2017-ben is rekordszámú látogatót és bevételt könyvelhetnek el az olaszországi múzeumok - közölte az olasz kulturális minisztérium, amely szerint a római Colosseum és a Nápoly melletti Pompeji vezetik az ország leglátogatottabb és legtöbb hasznot hozó látványosságainak listáját. A szaktárca hétfőn hozta nyilvánosságra legfrissebb jelentését, amelyben azt vizsgálta, milyen eredményekre vezetett az elmúlt három évben az a forradalmi döntés, mely külföldi igazgatókat nevezett ki a múzeumok élére és nagyobb önállóságot biztosított az intézményeknek. A mutatók szerint 2013 és 2016 között országszerte 18,5 százalékkal nőtt a múzeumok látogatottsága és 38,4 százalékkal a bevételük, elérve a 175 millió eurót. Dario Franceschini kulturális ügyekért felelős miniszter szerint a minisztérium reformok "elkezdték meghozni a gyümölcseiket". Az UNESCO világörökségi helyszínekben bővelkedő Olaszország legjövedelmezőbb látványosságai kétségtelenül a szabadtéri műemlékek, amelyek mellett a hagyományos múzeumok olykor csak másodhegedűsnek tűnnek.

Közel 2000 évvel megépítése után a Colosseum még mindig a világ legnagyobb amfiteátruma, egyben Olaszország második leglátogatottabb turisztikai helyszíne a Vatikán után, amely most több százmillió dollárból újul meg. A nagyközönség azonban keveset tud a hatalmas amfiteátrum hajdani életéről.

A Colosseum – eredeti nevén Amphiteatrum, Flavium – annyira látogatott volt, hogy olykor 4 hónapon keresztül nem volt szünnap – írja a turizmus.com. A leghosszabb gladiátorjáték-sorozat 123 napig tartott, 9 ezer harcos és 11 ezer állat lépett a küzdőtérre. A show-t egy ember vezényelte, a császár, tőle függött a gladiátorok élete. De ami a legfurcsább és legkegyetlenebb, hogy az is kiszámíthatatlan volt, hogy a nézőteret élve hagyja-e el valaki. Caligula például olykor a nézőket is kiparancsolta a küzdőtérre, ha unta a szokásos műsort. Mindez nem szegte kedvét a közönségnek.

Nem mindenki halt meg, sokszor megkegyelmeztek a kedvenceknek. Azt talán kevesen tudják, hogy a belső falak mind színesek voltak, piros, kék és zöld színekben pompáztak – állítja a travelandleisure.com. Mára a festett felületeknek csupán egy százaléka maradt meg. A graffitik nagyon népszerűek voltak, mind a gladiátorok, mind a rajongók karcoltak a falakra.

Az amfiteátrum egyes köveit, már a létesítmény hanyatlása idején, más építkezéshez, így például a Szent Péter-bazilika építéséhez használták fel.

Az események nagy részét szabadon lehetett látogatni, ám bizonyos ülések foglaltak voltak, a magasabb rangú nézők számára. A nyári nap ereje Rómában kegyetlen lehetett, ezért a szabadtéri arénában napellenzővel és más módszerekkel védekeztek ellene.

A napi műsorokat három részre osztották: a küzdőtéren egymást váltották az állatok, a halálra ítélt bűnözők és a profi harcosok.  A nézőket olykor ajándékokkal csalogatták be. A padló alatt egy labirintus rendszer volt, itt várakoztak fellépésükre az állatok és a gladiátorok. Az üléssorokat lejárók és sétálófolyosók tagolták, amelyek az amfiteátrumban mintegy 50-75 ezer ember zavartalan elhelyezését és közlekedését biztosították. Az építészek olyan járatok és felvonók rendszerét alakították ki, amellyel megoldották a vadállatok színpadra juttatását közvetlenül a ketrecükből. A negyedik, legfelső emeleten elhelyezett talpkövek és konzolok hatalmas rudakat tartottak, melyek segítségével az amfiteátrum arénáját óriási sátorral lehetett befedni.